Két világ közt Kínában

Modernség és hagyomány kéz a kézben jár a mai Kínában, ahol egyre több fiatal szállna szívesen szembe a tradíciókkal. Ugyanakkor még mindig nehéz dolga van annak, aki vállalni akarná a másságát, szingliként szeretne élni, vagy a válás mellett döntene.

2017.04.05. 14:08

Afra 26 éves, bolti eladóként dolgozik Sanghaj belvárosában, és látszólag teljesen hétköznapi életet él. Az idén áprilisban fog férjhez menni, szülei nagyjából 13 millió forintnak megfelelő összeget költöttek eddig a lakodalom előkészületeire. A lagziba kétszázötvennél is több rokon hivatalos, hogy osztozzon a fiatal pár örömében. A szülők és a meghívottak azonban nem tudják, hogy Afra és leendő férje sosem fognak együtt élni, az esküvői csókon túl valószínűleg semmilyen testi kapcsolat nem lesz közöttük. Mindössze évente egyszer, a kínai újév alkalmával találkoznak majd, hogy közösen meglátogassák a szomszédos tartományban élő szüleiket, és beszámoljanak nekik amúgy csak papíron létező házasságuk alakulásáról.

Melegek hátrányban
Mindennek az oka egészen egyszerű: Afra leszbikus, vőlegénye homoszexuális, és mindketten évek óta együtt élnek azonos nemű partnerükkel. Azt ugyanakkor mindkét fiatal jól tudja, hogy ezt a kapcsolatot soha, semmilyen körülmények között nem fogadnák el a szüleik. „Nem akarok bonyodalmat az életembe, így ez volt a legkézenfekvőbb megoldás” – fogalmaz a karját széttárva Afra. Azt meséli, nemcsak az anyja és az apja, de a család ismerősei és a szülővárosa lakói is megbélyegeznék a mássága miatt, ami a szüleit is negatívan érintené. „Úgy érzem, megteszek mindent, hogy ne okozzak nekik nagy csalódást, de a saját boldogságomat nem áldozom fel azért, hogy a maradi gondolkodású kínaiak elvárásainak megfeleljek. Túl sok ilyen boldogtalan embert ismerek” – mondja elszomorodva. Tény, hogy a kínai társadalomban a mai napig tabutémának számít a homoszexualitás. A sanghaji Jiao Tong egyetem pár évvel ezelőtti kutatása szerint a lakosság többsége, háromból két felnőtt elfogadhatatlannak ítéli és gondolkodás nélkül, teljes mértékben elutasítja az azonos neműek kapcsolatát. Az országban egészen 1997-ig törvényellenesnek számított az egyneműek szerelme, csupán 2001-ben került le a mentális betegségek listájáról. A melegeket a mai napig nem védi semmilyen rendelet a munkahelyi diszkrimináció vagy bármely más negatív megkülönböztetés ellen, a melegházasság engedélyezése pedig valószínűleg még hosszú évekig nem szerepel majd a döntéshozók napirendjén. „A párom kezét sosem fogom meg az utcán vagy más nyilvános helyen, a legközelebbi barátainkon túl senki sem tud erről a kapcsolatról. Nemcsak az emberek vetnének meg, hanem a munkám is veszélybe kerülne, ha kiderülne az igazság. A szüleim pedig egészen biztosan kitagadnának” – fogalmaz Afra.

A milliomosok országa
A mai modern kínai társadalmat kettős, meghasonlott állapot jellemzi, tele van ellentmondásokkal, miközben folytonos változásban él – fogalmaz Wu Guanjun, a sanghaji Kelet-Kínai Tanárképző Egyetem oktatója az Elle kérdésére. A kortárs társadalmi trendek kutatója szerint a fiatal generáció képviselői sokszor nagyon nehéz helyzetben találják magukat, és nagyon szenvednek a rájuk nehezedő nyomás miatt. Ez a generáció minden korábbinál magabiztosabb, gazdagabb és iskolázottabb, ugyan­akkor egy politikailag, gazdaságilag egészen másfajta Kínában, Mao Ce-tung kommunizmusának idején felnőtt szüleik (és sokszor nagyszüleik) befolyásolják őket. Ezzel párhuzamosan mind erőteljesebben érik őket külföldi hatások, melyek felerősítik bennük a vágyat, hogy világot lássanak, élvezzék az életet, törekedjenek saját maguk felfedezésére és kifejezésére. A külföldi példák azt is megmutatják, hogy nem kötelező a tradíciók előtt meghajolni.
Ez a kettősség és a generációk közötti mély szakadék Kínában más országoknál erősebben jelentkezik, amiért a gazdaság gyakran „kínai csodaként” emlegetett változása áll.
A Mao halála után, 1978-ban meghirdetett „reform és nyitás” eredményeként Kína a világtörténelemben példátlanul gyors gazdasági növekedést produkált, és rövid idő alatt szegény országból a világ második legnagyobb gazdaságává nőtte ki magát. A Világbank becslése szerint 1981 és 2010 között mintegy 680 millió ember emelkedett ki a mélyszegénységből, az egy főre jutó GDP 1978 és 2015 között 155 dollárról 6500 dollárra emelkedett, ami 37 év alatt 42-szeres növekedést jelent.
Az országot elözönlötték a külföldi cégek, amelyek elsősorban az olcsó munkaerő kihasználására törekedtek, és a „Made in China” címkés termékek elárasztották a világot. Ezzel párhuzamosan a kínaiak gyorsan gyarapodtak: a jövedelmük 2015-ben már megközelítette a 32 ezer jüant, ami annyit tesz, hogy átlagosan százszor annyi elköltendő pénzük lett, mint volt 1978-ban. Ma már az Egyesült Államok után Kínában él a legtöbb milliárdos a világon.

A maradék nők
Ez a hatalmas változás érthetően a társadalom pszichéjén is nyomott hagyott. Mialatt az ország gazdaságilag alig egy generáció alatt szinteket ugrott feljebb, a társadalmi változások nem tudtak lépést tartani a változásokkal. Kína modernizálódott, a társadalomban ugyanakkor tovább élnek a hagyományos értékek és az ennek megfelelő gondolkodásmód.
Crystal Pekingben lakik, egy ingatlanfejlesztő cégnek dolgozik. Az életvidám fiatal nő az közép-kínai Sanhszi tartományból származik, és annak köszönhetően sikerült eddig elkerülnie a rákényszerített házasságot, hogy a szüleitől több száz kilométeres távolságra lakik. Crystal otthon maradt húgának a szülők már találtak férjet, ami némiképp enyhíti azt a sajnálatos helyzetet, hogy az idősebb lányuk egyelőre egyedül él. A maga 31 évével Crystal már nem számít túlzottan kelendőnek a randipiacon, a 27 év feletti szingli hölgyek megnevezésére a kínai nyelvben külön szó létezik, „maradék nőknek” (sheng nü) nevezik őket. A névadás jól tükrözi a hagyományos felfogást: a házasság témáját érintő nemzeti felmérés szerint tízből kilenc férfi úgy tartja, a nőknek 27 éves koruk előtt kell férjhez menniük, 60 százalékuk szerint ehhez az ideális a 25 és 27 közötti életkor, és mindössze egy százalékuk gondolja úgy, hogy egy feleségjelöltnél a 31 és 35 közötti kor is elfogadható még.
„A kínai kultúrában a szülők tisztelete a legfontosabb, s ha valaki nem házasodik meg, az a tiszteletlenség legmagasabb foka” – hangzik az egyik magyarázat, míg a másik szerint „azok a nők, akik nem házasodnak, nem teljesek, befejezetlenek”. A legtöbb fiatal nő egyértelműen meghajlik a nyomás előtt: a hivatalos statisztikák szerint a 25 és 29 év közötti kínai nők mindössze egyötöde nem házas. A szingli lányok szülei maguk is aktívan próbálnak hozzájárulni a házasság létrejöttéhez, így számos vidéki településen a mai napig él az elrendezett házasságok rendszere. Emellett a nagyvárosokban is tartanak hétvégenként „házassági piacokat”: a szülők a gyermekeik jellemzőit egy papírlapon listába szedik, majd azt nyilvános parkokban kiaggatják, így próbálva társat találni a lányaiknak. Leta Hong Finchernek, a Columbia Egyetem vendégoktatójának a témáról szóló könyve szerint ugyan növekszik a szingliéletet választók száma, a szülői és társadalmi nyomás azonban valós, és a tényleges változásra valószínűleg hosszú éveket kell várni még.

A váláshoz pénz kell
Komolyabb változás a válás területén mutatkozik, mert bár az idősebb generáció a mai napig elutasítja ezt a megoldást, a felbontott házasságok aránya Kínában az európai szintet közelíti. A fiatalok körében tizedik éve nő a házasságuk felbontását kérők száma, és kétharmaduk teljesen hétköznapinak tartja a dolgot. A valóságban azonban olyan nehéz helyzetben találják magukat az elváltak, mint például Lydia. A harmincas évei közepén járó nő tíz évvel ezelőtt szintén a szülei nyomására ment férjhez gyerekkori játszótársához, a család közeli ismerőseinek fiához. Saját bevallása szerint Lydia sosem volt boldog a házasságban, az anyagi jólét és a két család jó kapcsolata ugyanakkor sokáig biztonságérzetet és kényelmes életet biztosított neki. Saját agrárvállalkozását menedzselő férje szinte minden héten üzleti útra ment, illetve, mint később kiderült, eközben más hölgyek társaságában időzött.
Lydia tavaly adta be a válókeresetet, szülei és férje könyörgése ellenére. „Harmincöt évesen nem könnyű új életet kezdeni ebben a társadalomban, főleg, hogy a lányunkat én nevelem. Csekély az esélye, hogy újra férjhez menjek, a szüleim is attól félnek, hogy egyedül maradok. Én is tartok ettől, de van pénzem, így legalább emiatt nem kell aggódnom, még a férjem nélkül sem. Anyagi biztonság nélkül valószínűleg esélyem sem lett volna a válás mellett dönteni, számos nő emiatt marad együtt a férjével” – fogalmaz Lydia.
Néhány más területen is érezhetően lazulnak a szigorú szabályok, például az együttélést illetően. Míg a ‚90-es években mindössze a párok 10 százaléka költözött össze a házasság előtt, ma már ez az arány 40 százalék. Ugyanígy a házasság előtti szexuális kapcsolatról is liberalizálódik az emberek véleménye: míg 1997-ig illegálisnak számított, ma már a kínai fiatalok 70 százaléka próbálja ki. A gyermekvállalást ugyanakkor a legtöbben az esküvő utánra hagyják, mert a házasságon kívül született gyermekek után az anyáknak a mai napig büntetést kell fizetniük.

Szerencsi Ágnes

(Megjelent az ELLE magazin 2017. márciusi számában)

társadalom

Még több
Társadalom