Divat

Meddig menjünk el a szerelemért?

2011. 11. 30.

Folyton azt halljuk, hogy egy kapcsolatért meg kell dolgozni, de vajon meddig éri meg? Van egy pont, ahol egyszerűen jobb feladni? Az Elle szerzője legszemélyesebb tapasztalatait osztja meg az olvasókkal.

Meddig menjünk el a szerelemért?

Folyton azt halljuk, hogy egy kapcsolatért meg kell dolgozni, de vajon meddig éri meg? Van egy pont, ahol egyszerűen jobb feladni? Az Elle szerzője legszemélyesebb tapasztalatait osztja meg az olvasókkal.

"A vasárnapi ebéd Bálintnál és Veránál meglehetősen depresszív hangulatban alakult. Bár összesen öt hónapja vannak együtt, ők a megtestesült összhang. Bálint férfiasan klopfolta a húst a barbecue-hoz, Vera pedig caipirinha koktélt kevert. Egy nem túl érdekes anekdótával szórakoztattak engem Bálint kutyájáról és egy futóról, és minden mozzanatot tökéletes harmóniában adtak elő. Pillanatokkal később, amikor a kutya lopott mozdulatot tett a steak felé, pontosan egyszerre kiabálták „Tóbiás, vissza!”. Ezalatt én tulajdonképpen feleslegesnek éreztem magamat, mivel a barátom, Tamás, akivel 10 hónapja vagyunk együtt, úgy döntött, hogy inkább otthon marad és teniszt néz. Tamás ugyanis akármilyen sportot előbbre helyez a barátaimmal való társalgásnál. „Összesen heti két szabadnapom van – mondja, amikor arról próbálom meggyőzni, hogy tartson velem. – Nem akarom azzal tölteni, hogy Bálint hülye kutyájával fárasztanak.” Irigyeltem Bálint és Vera könnyed, minden erőlködéstől mentes, csodás kapcsolatát. Odavagyok Tamásért, de szinte szó szerint semmi közös nincs bennünk. Nincs közös érdeklődési körünk (az enyém: olvasás, éttermek, mozi; az övé: sport, pubok, tévé). Én napsütéses helyen szeretek vakációzni. Tomi egyáltalán nem kedveli a vakációkat. Én szeretek emberekről és érzésekről beszélni. Ő egyáltalán nem szeret beszélni. Mivel Tomit képtelenség rávenni bármire, amit nem akar megtenni („Miért akarnak a nők folyton menni valahová? Én nem szeretek máshol lenni. Mi a baj azzal, hogy itt vagyunk?”), ezért kizárólag a kanapén találkozunk esténként. Én olvasok, ő tévét néz. Ebéd után, amíg Bálint gyanútlan idegeneket veszélyeztetett a kutyával a parkban, én feltártam a párkapcsolati kételyeimet és fenntartásaimat Verának. Már rég feladtam, hogy azokat a dolgokat erőltessem, melyeket Tamás szeretne, csak azért, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, és nem láttam értelmét újrakezdeni. „De én is megdolgozom a kapcsolatunkért Bálinttal” – mondta Vera vigasztalásképpen. Elárulta, hogy különböző, magazinokban olvasott gyakorlatokat vet be annak érdekében, hogy flottabb legyen közöttük a kommunikáció. Bevallotta, hogy nehezen tudott megbarátkozni azzal, hogy Bálintnak nyilvánvalóan nulla ambíciója van és egyáltalán nem érdekli Vera munkája. Kiderült, hogy Bálint infantilis humorát sem tartja annyira viccesnek Vera, és mind a barátait, mind a szövegét unalmasnak találja néha. „De – teszi hozzá – ilyen egy valódi kapcsolat. Ha valami fontos neked, érdemes érte küzdened.” Tudom, hogy Vera azért mondta ezt, hogy jobban érezzem magam, amiért dolgoznom kell a kapcsolatomon Tomival – legalábbis ő úgy látta, hogy erre van szükségem. Viszont azt hiszem, jobb lett volna megmaradni a tudatlanságban, hogy Bálint és Vera kapcsolata bármiféle erőlködés nélkül is tökéletesen működik. Minden kapcsolati klisét ismerek: a kapcsolat kompromisszumot jelent; senki sem tökéletes, a mézeshetek nem tartanak örökké. Tudom, hogy egy párkapcsolat fenntartása önsegítő könyvek, párterápia és fogcsikorgatás kombinációjával jár. Tisztában vagyok azzal, hogy egy kapcsolaton dolgozni kell. A kérdésem csupán, hogy mennyit? Mindent működőképessé lehet tenni, ha nem adod fel a próbálkozást? Ami ennél is érdekesebb: ha lehet, vajon érdemes?" Hogy mi lett Vera és Bálint, illetve szerzőnk és Tamás kapcsolatának sorsa azt az Elle decemberi lapszámából tudhatjuk meg.

Szólj hozzá! - Eddig 0 hozzászólás érkezett