Arcok

Závada Péter: Lírai alkat

Patakfalvi Dóra 2017. 03. 08.

A spoken wordtől indult, a költészetbe érkezett. A benne élő underground rappert persze nem tagadta meg, legfeljebb egy
ideje zakóra cserélte a gördeszkát.

Závada Péter: Lírai alkat

ELLE: Kizárólag e-mailen keresztül lehetett veled az interjú és a fotózás részleteit egyeztetni. Csak nem a rajongók éltek vissza korábban a jóindulatoddal?

Nem, egyszerűen munkaügyekről jobban szeretek e-mailben kommunikálni. De a rajongásra egyébként sem adtam sok lehetőséget, direkt sosem exponáltam magam.


ELLE: Költői, színházi tevékenységedről talán valóban szűk, slammerként-rapperként viszont valamivel tágabb kör ismer. Több vagy kevesebb ez, mint amit valaha elképzeltél?

Ez a kérdés soha nem érdekelt igazán. Az Akkezdet Phiai úgy vált viszonylag ismert zenekarrá, hogy az elmúlt húsz év alatt nem tettünk olyan gesztusokat, amik a népszerűségünket növelhették volna. Összesen három klipet készítettünk, ebből kettőben nem is látszódunk. Nem mentünk el kereskedelmi műsorokba, nem játszottak minket a zenetévékben. Ugyanis az egész közeget rettenetesen színvonaltalannak gondoltuk, ezért inkább az underground lázadását választottuk. Ahogy azonban az underground közönsége nőtt, mi is egyre ismertebbek lettünk, vagyis éppen az történt, ami ellen mentünk: kicsit mi is trendik lettünk.

(...)


ELLE: A legfrissebb munkád a Vígszínház Szentivánéji álom című előadásának színpadi szövege. Nem az első alkalom, hogy Nádasdy Ádám viszonylag friss fordításaiból készítesz átiratot. Ilyenkor mi a cél?

A Katona Kamrájában bemutatott Ahogy tetszik esetében a rendező például kifejezetten a fiatal közönséget célozta meg, amikor arra kért, hogy minél inkább modernizáljam, aktualizáljam, és egy rímtelen, szabadabb szöveget készítsek. Így született meg egy nagyon mai változat, ami egyébként továbbra is a shakespeare-i nyelvi logikát követte. Mert ha jobban megvizsgáljuk a shakespeare-i vígjátéknyelvet, rájövünk, hogy nagyon is hasonló a slam poetryhez. Ugyanis a posztmodern lírából kizárólag a slam poetry tartotta meg ezt a játékosságot.


ELLE: Mégis, meddig lehet kortársítani Shakespeare-t, amikor a tinédzserek emojikkal udvarolnak és GIF-ekben szakítanak?

A fiatalokat szerintem egyáltalán nem kell hülyének és sekélyesnek nézni. Azt gondolom, semmi más nem változik, mint a kommunikáció módja és formája. Ők is ugyanazokat
az értelmi és érzelmi skálákat járják be, mint az előttük járó generációk. Ráadásul azt látom, hogy a mai kortárs líra egyre inkább eljut az iskolákba, és igen, szükségük van Shakes­peare-re is, akit jellemzően szeretnek is. A Szentivánéji álomban például pont azt akartuk megmutatni, hogyan hangzanak ezek a szövegek a magyar kortárs költészet nyelvén.

(...)
ELLE: „Závada ’Újonc’ Péter bő nadrágját pantallóra cserélte”. Az Ahol megszakad című, első versesköteted megjelenésekor nem kímélt a kritika. Hogy viselted?
Eleinte valóban elég durva támadások értek, egyfelől az apám, másfelől a zenélés miatt, de az idézett mondat különösen rosszindulatú. Ugyanis éppen fordítva történt: én az egész gyerekkoromat irodalmárok között töltöttem, vagyis előbb a pantallót cseréltem bő gatyára – majd vissza. Ha valami idegen volt tőlem, az sokkal inkább az utcagyerekstílus, de valahogy mindenkinek kompenzálnia kell.

ELLE: Mindenesetre az első kötet az olvasók, a második a kritikusok körében lett sikeresebb. A harmadikban hogyan hozod majd össze a kettőt?
Sehogy. Az új kötetben az előzőeknél sokkal intuitívabb, hangulatokra alapozó prózaversek lesznek. És minél rétegzettebb gondolati tartalmakat kínál fel egy mű, annál kevesebbekhez jut el – de ezzel nincs semmi gond, és közben ellensúlyozom is azzal, hogy éppen operettet fordítok.

(...)

Patakfalvi Dóra

Az interjút teljes terjedelmében az ELLE magazin 2017. április lapszámában olvashatjátok!

Szólj hozzá! - Eddig 0 hozzászólás érkezett