Arcok

Nagyon kövér, nagyon elégedett

Florence Trédez 2012. 06. 26.

Szabadság, energia, egyenes beszéd - ez Beth Ditto, aki tökéltesen gátlástalanul, egy kanapén elheverve adott interjút az Elle-nek.

Nagyon kövér, nagyon elégedett

“A vaginámat, kérem, ne fotózzák!” – viccelődik nagy hangon, miközben eligazítja selyemruhája redőit fehérneműt sosem látott szeméremdombján. A Gossip nevű punk-rock trió extra méretű dívája ilyen: lumpen és mademoiselle egyszerre. Matrjoska baba kerek és piros pofival, emberevő óriásnő és kislány, aki nőt játszik. És mint ahogy az újszülötteknél szokás, a neve után rögtön a súlyát szokták említeni: Beth Ditto, 95 kiló.

Az Elle fotósát és újságíróját párizsi hotellakosztályában fogadja. Miközben frivol kis kiszólásokkal szórakoztatja a társaságot, elhever a bársonykanapén, érzéki pózt vesz fel, fejét lehajtja, lábát a magasba emeli. Kleopáta Botero-testben, egy bárpincérnő tetoválásaival.

Ditto szegény családba született Judsoniában, egy elhagyatott arkansas-i településen, mely minden túlzás nélkül nevezhető ingerszegénynek. De hála vele született intelligenciájának, kirobbanó hangjának és kommunikációs képességeinek, ki tudott törni, és fejreállította az előítéleteket.

A rocksztár és divatikon, aki júniustól a M.A.C. új termékvonalát képviseli, eleinte nem is gondolt az éneklésre. Fodrász szeretett volna lenni. “Végülis, a kettő majdnem ugyanaz. A fodrász is lehet nagyon kreatív és szenvedélyes abban, amit csinál. Mindig tájékozottnak kell lennie, és szeretnie kell a társaságot. Én imádok beszélgetni az emberekkel, pletykálni, összesugdosni valakivel az előttünk elhaladó lányról...” – viccelődik, miközben eljátssza a jelenetet.

Ő aztán nem szégyenlős. Most épp ágyba bújik, hogy onnan bocsátkozzon mély beszélgetésbe. “In bed with Beth!” – kiabálja, miközben lábát a levegőben lóbálja. “Madonnára gondol?” “Cat Powerre – javít ki. – Ő is az ágyából adott interjúkat.” Ebben a pillanatban elvarázsol. Ütögeti maga mellett a matracot, hogy heverjek oda, mellé. És úgy csacsog, mintha a legjobb barátnője lennék.

“Freddy? Vele 19 évesen kezdtem járni, hét évvel idősebb nálam, és amikor szakítottam vele, 28 évesen, már egészen másfelé fejlődtünk. Szakítottunk, és én azonnal a legjobb barátnőmmel kezdtem járni, akit tizennyolc éve ismertem. Ez az egész zseniális köztünk. Pincérnőnek tanult, és mindent abbahagyott. Kicsit őrülten hangzik, de igazából nekem ez az ideális, így a turnékra is el tud kísérni.” A meleg szerelmek nem éppoly nehezek, mint a hetero kapcsolatok? – kérdezem. “De, úgy tűnik, igen. Kivéve, hogy a hetero kapcsolatokban a párok talán úgy érzik, van egy életút, amit követniük kell, míg a homók szabadabbak”. Ásít. Ez ragadós. Még szerencse, hogy ágyon fekszünk. Egy nagyon kényelmes ágyon.

A Gossip ötödik, új albuma az elválás és az új szerelem határán íródott, tele súlyos hangulatváltozásokkal. “Mindegyik albumunk nagyon személyes és szomorú. De ez, ez még inkább” – mondja Beth, miközben az egyik lábát kidugja a paplan alól, hogy hűsöljön egy kicsit. Hogy a dalírásban fejlődhessen, sok Paul Simont és Abbát hallgatott, mert szerinte az övéik “a legzseniálisabb és legidiótább dalok. Régebben szégyelltem ismételni a szavakat vagy túl egyértelmű rímeket írni, de aztán észrevettem, hogy egy csomó szerző ezt csinálja, és abbahagytam az állandó önostorozást.”

Nemrég tanult meg játszani egy különleges citerán, az autuharpon. “Életemben először megértettem a hangjegyeket és az akkordokat.” Ez lelkesíti. Ennek a vad és kontrollmániás autodidaktának – aki úgy véli, hogy minden vizuális és művészi ötletnek a Gosspihoz kell passzolnia és nem a kiadó elképzeléseihez – a fejlődés elsődleges.

“Nem tudom, milyen, amikor az ember sztárnak érzi magát. Azt viszont tudom, hogy zseniális, ritka és unikális munkám van. Megpróbálom minden pillanatát élvezni.”

Beth Ditto másik nagy öröme, ha adhat azoknak, akiktől kapott. “Ez biztosan része a jó karmának” – mondja, miközben a párnáit rendezgeti. Barátai és hat testvére mindig számíthatnak rá. Édesanyjának, aki korábban a McDonald’s-ban, majd egy gyárban dolgozott, és az egész életét egy lakókocsiban élte le a gyerekeivel, tavaly vett egy autót és egy házat, ami az első nem-mobil otthona lehetett. “Minden alkalommal, amikor találkozunk, megköszöni – meséli az énekesnő. – De nem vagyok biztos benne, hogy felfogta, mindez valóság. Úgy él abban a házban, mintha folyton álmodna.” Ditto saját magát is egy házzal lepte meg, Portlandben, Oregonban. “Ott kellemes az élet és nem túl drága, vannak kövérek, melegek, szóval normálisnak érezhetem magam.” Amikor az otthonáról beszél, az arca felragyog. “Három fürdőszobám van, több kandallóm, és minden pasztellszínekben pompázik. Mondhatnánk, hogy igazi nagymamalak. Nagyon boldog vagyok, hogy megvan a saját otthonom, ahol tíz percig is sétálhatok egy irányban, miközben azt dúdolgatom: “Otthon vagyok, azt csinálok, amit akarok, trallala!”

Végül is, a legfigyelemreméltóbb vonás Beth Dittóban messze nem a súlya, vagy az, hogy meghív az ágyába, hanem a mód, ahogyan képes mindent a napos oldaláról nézni. Megkérdeztük, mit érez azzal kapcsolatban, hogy nem ismerte az apukáját. Csodálkozva válaszol: “De hiszen volt egy csodás apám, tavaly hunyt el, ötvenhét évesen. Rendben, ő a nem a biológiai apám volt, de emlékszem, amikor tizenkét évesen meghallottam a Pearl Jam Alive című számát, amiben Eddie Vedder elmeséli, hogy az apja nem az igazi apja. Azt mondtam magamban: hol itt a probléma?” Ugyanez a pozitív hang szólal meg, amikor azt mondja: “Mindig vásárlásfüggő leszek. Tonnaszámra veszem a cipőket. Amikor kicsi voltam, nem lehetett semmim, úgyhogy most kompenzálok. Ha holnaptól egy lemezt sem adunk el, a cipőim akkor is mindig meglesznek!”

Mint egy modern kori Hamupipőke, egy hihetetlen tündérmeséből.

 

Fotó: Fréderic Auerbach

Szólj hozzá! - Eddig 0 hozzászólás érkezett