Világ

Négy nő, aki világgá ment

Patakfalvi Dóra 2017. 02. 09.

Egyirányú jegyek, végtelen bakancslisták

Kisgyörgy Éva travellina.hu

A legelső magyar blogszerzők egyikeként húsz éve ír úti élményeiről, és az egykori közgazdásznak van is belőle mára gazdagon: a világ 112 országát bejárva nála kevesen tudnak többet az utazási praktikákról.

Mióta utazik?  Kb. 30 éve
Országok száma:  112
Amiből finanszírozza:  Két évtizedes munka multiknál, magas pozíciókban
Kedvenc közlekedési eszköz:  Autó
A legfontosabb eszközök:  Fényképezőgép és egy jó könyv
Ahová bármikor visszamenne:  New York
Mottó:  „Húsz év múlva jobban fogod bánni azt, amit nem tettél meg, mint azt, amit megtettél. Úgyhogy dobd ki
a vitorlakötelet, és hajózz ki a biztonságos kikötőből! Fogd be a szelet a vitorládba! Kutass, álmodozz, fedezz fel!” (Mark Twain)

Hogyan definiálná magát mint utazót?
Engem három dolog hajt. Elsősorban az, hogy a világ elképesztő szépséget rejt, és egész más egy homokdűnét megmászni vagy épp egy hegyi gorillával szembetalálkozni a valóságban, mint ugyanezt képekről csodálni. Másodsorban imádok helyiekkel beszélgetni, az életüket és szokásaikat megismerni. Harmadrészt pedig az utazás mindig egyfajta „reality-check”: kilépve a mókuskerékből jön rá az ember arra, melyek az igazán fontos problémák, érzések.
A világutazó tényleg menekül?
Én nem azért utazom, hogy meneküljek az élet elől, hanem épp azért, hogy az élet ne meneküljön előlem.
Milyen félelmeket kellett magában legyőznie?
Nem emlékszem arra, hogy valaha is féltem volna elindulni – a kíváncsiság mindig erősebb volt. Bár hozzáteszem, én azért óvatos duhaj vagyok. Nem utazom olyan helyekre, ahol háborús, politikai konfliktus van, ritkán stoppolok (akkor is csak olyan autót, amelyben nő is ül), nem kanapészörfölök férfiaknál, és nem mászkálok sötétedés után olyan helyeken, ahol nem érzem magam teljesen biztonságban.
Mit talált a komfortzónáján túl?
Érdekes dolog ez a komfortzóna kérdés. Manapság mindenki azzal jön, hogy ki kell lépni belőle. Szerintem én addig nem voltam a zónán belül, amíg egy multinál robotoltam. Most, hogy az időm nagy részét utazással töltöm, vagyok igazán benne.
Milyen személyiség szükséges a világjáráshoz?
Ahhoz, hogy az utazás igazi élmény legyen, szerintem három tulajdonság fontos: nyitottság, humorérzék és rugalmasság. Nyitottság, hogy ne azt várjuk, amit otthon megszoktunk, hanem rá tudjunk csodálkozni az újra. Humorérzék, mert elkerülhetetlenek lesznek a kisebb-nagyobb bosszúságok, és sokkal jobb ezeken (meg magunkon) nevetni, mint rájuk görcsölni. No és rugalmasság, hogy ne essünk kétségbe, ha lekésünk egy buszt, hanem improvizáljunk, hogy milyen más irányba tudunk továbbindulni.
(...)

femaleyeti

Female Yeti femaleyeti.com

Első egyirányú repülőjegyét egyetemi évei után vette meg, Londonba, ahol aztán több évig a BBC-nél dolgozott, majd 2015-ben egy sátorral és hátizsákkal világ körüli útra indult. Az első állomás Nepál volt, jelenleg Dél-Amerikában kalandozik, végállomásnak pedig az Antarktiszt szemelte ki.

Mióta utazik? 2015
Országok száma:  korábban: 10, a jelenlegi út óta: 35
Amiből finanszírozza:  Másfél évnyi takarékoskodás
Ahová bármikor visszamenne:  Nepál
Kedvenc közlekedési eszköz:  Stoppolás
A legfontosabb eszközök:  Kávé, kézfertőtlenítő
Mottó:  „Nem azért élünk, hogy együnk és pénzt keressünk. Hanem azért eszünk és keressük a pénzt, hogy élvezzük az életet. Erről szól az élet, és ezért élünk.” (George Mallory hegymászó)

Hogyan definiálná magát mint utazót?
Amikor útnak indultam, azt szerettem volna átélni, hogy milyen a teljes szabadság, milyen korlátok nélkül élni. Milyen érzés reggelente kinyitni a szemem, és oda menni, ahová csak szeretnék? Már több mint egy éve élek így.
Jelenleg Argentínán keresztül tartok az Antarktisz felé, benzinkúton, út mellett vagy éppen két országúti sáv között alszom egy sátorban, és mindenhova stoppal járok.
A világutazó tényleg menekül?
Egy angol mondás szerint nem azért utazunk, hogy elmeneküljünk, hanem azért, hogy az élet ne illanjon el előttünk. Tehát nem látom ennek az igazságalapját.
Milyen félelmeket kellett magában legyőznie?
Eleinte azt, hogy elhiggyem magamról, hogy elég bátor vagyok elindulni egyedül. Majd
Vietnamban megtámadtak, és azóta sokkal bizalmatlanabb vagyok. Most azon dolgozom, hogy ezt legyőzzem.
Mit talált a komfortzónáján túl?
Mindent. Arra jövök rá minden egyes alkalommal, hogy a határok mindig is csak a fejemben léteztek. Még az elindulásom előtt sem gondoltam volna, hogy képes vagyok a világ körül utazni – aztán csak el kellett indulnom.
Milyen személyiség szükséges a világjáráshoz?
Nyitottság a világra. És spórolni is tudni kell, ha alacsony költségvetésből utazunk.
Egyedül vagy alkalmi társakkal utazik?
Egy hónapja egy magyar fiúval utazom, de anno teljesen egyedül vágtam neki az útnak. Most viszont a stoppolás így sokkal biztonságosabb. Egyébként is, annyi impulzus ér mindennap, hogy nagyon nincs idő magányosnak lenni. Igaz, a magányos karácsonyok nagyon rosszak...

(...)

Patakfalvi Dóra

A cikket teljes terjedelmében az ELLE magazin 2017. márciusi számában találjátok!

Szólj hozzá! - Eddig 0 hozzászólás érkezett