KultBlog

Örök mozik

Edit 2012. 09. 21.

Bizonyára mindenkinek van olyan film az életében, amit újra és újra meg kell nézni, mert egyszerűen megunhatatlan. Elkezdtük összegyűjteni a mi kedvenceinket, amit bármikor, bárhol hajlandók vagyunk mindent félretéve újra megnézni.

Moszkva tér – mert néha kapaszkodunk a régi szép időkbe

A régi Budapest képe. 1989-et írunk, a Moszkva téren állunk, és képzeletben mi is egy fergeteges szombat estének nézünk elébe. Ez a film visszaad mindent: fiatalságot, lázadást, önfeledtséget és a régi fővárost is. A főszereplő Petya most fog érettségizni, számára a legkevésbé sem érdekes az, hogy körülötte egy negyven éve fennálló rendszer dől össze.

Ebben a filmben generációk kérdéseire kapunk választ. Ki vagyok? Megéri tanulnom? Menjek vagy maradjak? A szereplők ezeket a kérdéseket járják körül, miközben a régi időket idéző képeken olykor elmosolyodunk, vagy sajnálkozóan bólogatunk, mert ilyen az élet…

Egy asszony illata – mert Al Pacino már akkor is tudta milyen az igazi nő

Meghat, megdöbbent, és az igazságérzet a helyére kerül. A történet egy nyugalmazott, vak alezredes és egy félénk fiú kapcsolatáról szól, akiknek egy közös New York-i út során az egész életük megváltozik. Az alezredes újra tudja élvezni az élet ízét, a fiatal fiú pedig mindent megtanul a barátságról, a bátorságról és a tiszteletről. Egyszerű, életszerű és nagyon őszinte. Al Pacino alakítását se hagyjuk figyelmen kívül, hiszen lehengerlő a képernyőn. A tangójelenet kiváltképp kedvenc, az elragadó felhőtlen pillanatokért és az elragadó muzsikáért...

Az élet szép – mert ennyi mosolyt lehetetlenség előcsalni egy végtelenségig szomorú történetben

A történet egyszerű. Mégsem könnyű elmondani. Mint a mesében: van benne fájdalom, de tele van csodával és boldogsággal is, mint a mese. A film elején egy álmodozó férfival, Guidóval találkozunk, aki megismeri élete szerelmét, és egy csodás kisfiuk születik. Ez eddig tényleg olyan, mint egy mese. Azonban öt év elteltével a politikai légkör megváltozik, és a félzsidó Guidót családjával együtt koncentrációs táborba viszik. Innen kezdődik a játék. Az apa elhiteti kisfiával, hogy az, aminek ők a részesei lettek, csupán játék, ami hamarosan véget ér és hazamehetnek. Csodás film ez a kitartásról, a lelkierőről, a védelmezés végtelenségéről és az élet szeretetéről. A legnehezebb helyzetekben is vidáman és mosolyogva tűrni a megrázkódtatást és a megaláztatást. Erre tanít minket ez a film.

 


Szólj hozzá! - Eddig 0 hozzászólás érkezett