Az évfordulóhoz még egy jeles esemény is társult.150 éve született ugyanis Gustav Klimt, az osztrák szecesszió atyja, aki nemcsak saját generációját bűvölte el és botránkoztatta meg a műveivel, hanem mind a mai napig csodálatot vált ki korát megelőző alkotásaival. Munkái megihlették a FREYWILLE művészeit is, akik több ékszerkollekción is tisztelegtek a másfél évszázada született mester előtt.

Nehéz a művészeket és a művészetet méltóképpen ünnepelni, ezért a FREYWILLE arra gondolt, hogy a többszörös évfordulón a háttérbe húzódik, és hagyja, hogy törzsvásárlói és meghívott vendégei előtt a művészet magáért beszéljen. A volt Párisi Áruház Lotz termében megszervezett kerekasztal-beszélgetésen magyar szakemberek vitatták meg a kreativitás, az időtálló művészet és a fényét sokáig megőrző stílus titkait.

„A szépség a belső igazságot és a harmóniát jelenti” – mondta Geszti Péter dalszövegíró, reklámszakember, aki úgy vélte, minden alkotó alapvető szándéka, hogy újrafogalmazza a világot. Geszti Péter a kreatív folyamatokról is beszélt, majd elmondta, minden ihletett alkotói folyamatban eredetiségre kell törekedni.

„A divat változik, a stílus állandó” – fűzte tovább a szót Dr. Schiffer Miklós stílustanácsadó, aki szerint a stílusban a ruhát viselő ember személyisége is visszatükröződik. Mindezekhez Topor Tünde művészettörténész azt tette még hozzá, hogy az aranyműves édesapja által is megihletett Klimt az arany mértéktelen használatával teremtett saját, egyedi stílust magának. Ebben segítségére voltak azok a gazdag, művelt, a művészetre érzékeny nők is, akik sok esetben támogatták a művészetét. E tekintetben sok hasonlóság van a FREYWILLE ékszereit viselő nők és a korábbi mecénások között: az öntudatos nő érti a művészetet, észreveszi az értéket, és féltőn őrzi autonómiáját – s csak az arra igazán méltó személy miatt adja fel függetlenségét. Magyarországra utazott a FREYWILLE alapító-tulajdonosa, Dr. Friedrich Wille is, aki méltatta a magyarországi cég művészi, intellektuális és gazdasági sikereit. A résztvevőknek pedig nem maradt más hátra, minthogy megszívleljék Gustav Klimt szavait, aki szerint nemcsak az tekinthető művésznek, aki alkot, „hanem az is, aki részt vesz a már létrehozott alkotásban azáltal, hogy saját fogékonyságának köszönhetően újraéli az alkotás folyamatát, és így újabb szintre emeli a műalkotást.”